Van az amerikai jogrendszerben egy rendelkezés, amelynek az a neve, hogy “stand your ground”. A magyarul talán jogos önvédelemként fordítható törvény lényege, hogy megengedett a normálistól, sőt a jogszerűtől eltérő eszköz használata, amennyiben valakit vélt vagy valós fizikai veszély fenyeget.

Számomra Donald Trump megválasztása ebben a kontextusban értelmezhető igazán. Nem gondolom, hogy a 62 millió rá szavazó amerikai mind bigott, kirekesztő, idegengyűlölő, stb. volna. Trump választóinak többsége nyilvánvalóan tudta, hogy jelöltjük eltér a normálistól, sőt gyakran a jogszerűtől is (szóban és tettben is). De úgy érezték, hogy az őket körülvevő világrend veszélybe sodorta őket. Lehet, hogy a terrorizmustól féltek, lehet, hogy az illegális bevándorlók által elkövetett bűncselekményektől rettentek meg, lehet, hogy az elveszett állásuk miatt aggódtak, vagy épp az egekbe szökött egészségügyi költségeket elégelték meg. És “jogos önvédelemből” Trumpra szavaztak. Nem vitás, hogy Trump, mint minden populista, rájátszott ezekre a félelmekre. De ha ezek a félelmek nem lettek volna már eleve ott, akkor nem lehetett volna rájuk játszani.

Donald Trump értelmezésénél elengedhetetlenül fontos három dolog különválasztása: 1. Trump helyzetdiagnózisa, 2. megoldási javaslatai és 3. a körítés  (stílus, botrányok, titkok, stb.). Trumpot leginkább hajmeresztő megoldási javaslatai és az igencsak visszataszító körítés miatt szokták kritizálni, de választási győzelmét helyzetdiagnózisának köszönheti, amelyben véleményem szerint alapjában véve pontosan jelölte meg Amerika problémáit. Az egyszem Bernie Sanders kivételével nem volt olyan politikus, aki kimondta volna azokat az igazságokat, amelyeket Donald Trump kimondott a globalizáció veszteseiről, a második világháború után kialakított világrend idejétmúltságáról, a terrorizmus veszélyeiről, az amerikai politikai rendszer korrupciójáról vagy a liberális kapitalizmus mély repedéseiről.  

Trump kritikusait gyakran elvakítják a 2-es és a 3-as pont méltán bántó túlkapásai és emiatt nem ismerik el neki (és talán önmaguknak sem) az 1-es pont alatt megfogalmazott igazságokat. Amikor Trump és csapata azt állítja, hogy az őt kritizálók nem értik, hogy Trump miért nyert, tulajdonképp azt fogalmazzák meg, hogy Amerika (jelentős része) oly mértékben érezte magát fenyegetve, hogy önvédelemből kénytelen volt előhúzni a bombasztikus, túlzó, nárcisztikus, sőt néha jogellenes, de a végletekig autentikus Trumpot.

S miközben Amerika liberális fele visszasírja Obama elnököt és felkészül a Trump elleni hosszú ellenállásra, jól tenné, ha nem felejtené el: valahol mélyen a sok túlkapás, botrány, önfényezés, alternatív tények és egyéb visszásságok mögött Trumpnak igaza van. S aki ezeket az igazságokat nem ismeri el és nem ajánl rá jobb megoldási javaslatokat, az nem fogja tudni őt legyőzni.  

Ahogy a híres mondás tartja: nem szabad engedni, hogy egy jó kis válság kárba vesszen. A mostani krízis esély a liberális demokrácia újragondolására. A Brexit, Trump megválasztása, az európai populizmus erősödése félreérthetetlen jelei annak, hogy valami nagyon félrement a nyugati világban. De a megújulás csak a pontos helyzetfelismeréssel kezdődhet. És ebben, bármilyen nehéz is, lehet Donald Trumpra hallgatni.