Néhány héttel ezelőtt írtam egy bejegyzést, amelyben azt prognosztizáltam, hogy nemsokára eljön az a pillanat, amikor kiderül, hogy Donald Trump ön- illetve a republikánus pártnak ellentmondó ígéretei közül melyeket tartja be és melyeket fogja megszegni. Az első ilyen pillanatra nem is kellett sokáig várni: a múlt héten republikánus képviselőház nagy csinnadrattával bemutatta egészségügyi programjának első lépését.
Az Obama elnök nevével fémjelzett egészségügyi program (Obamacare) átalakítása központi üzenet volt a kampány során. Mind Trump, mind pedig a republikánus párt egyetértett abban, hogy az Obamacare egy “katasztrófa”, ami a privát egészségbiztosítás költségeinek növekedését, illetve – lévén a munkaadónak kötelező alkalmazottait biztosítani – a munkahelyteremtés elfojtását eredményezi.
Aki ismeri az amerikai egészségügyi rendszert, az tudja, hogy a rendszer finanszírozási oldala enyhén szólva is kaotikus. Az Obamacare előtt nem volt kötelező az egészségbiztosítás. Az állam csak az időseket és a mélyszegénységben élőket biztosítja, a lakosság nagy része magánbiztosításra van utalva. A magánbiztosítók viszont úgy szemezgethettek a betegek között, ahogy akartak. Sokmillió alacsony jövedelmű polgár nem engedhette meg magának a biztosítást, sok fiatal és egészséges amerikainak pedig nem érte meg fizetni a magas költségeket, ha csak néha beteg. A kórházak és gyógyszergyártó cégek alulszabályozása gyakorlatilag szabad árképzést tett lehetővé. Amerika a GDP-je 17%-át költi egészségügyre, ami messze a legmagasabb a fejlett országok között. Eközben az eredmény igencsak kétséges: az egészségügyi mutatók nem kiemelkedőek, milliók nincsenek biztosítva és egy-egy súlyosabb betegség szó szerint anyagi csődöt jelenthet egy családnak.
Az Obamacare ezt az áldatlan helyzetet igyekezett jól-rosszul orvosolni. Trump és a republikánusok vádjaiban van igazság, viszont az is igaz, hogy egy olyan országban, ahol nem volt kötelező, vagy általános, államilag támogatott egészségbiztosítás, az Obamacare a korábbiakhoz képest 20 millióval több amerikai számára teremtette meg az orvosi ellátáshoz jutás lehetőségét. Emellett kiterjesztette a szegényeket segíteni hivatott Medicaid programot és megszüntetett olyan piaci igazságtalanságokat, mint például a biztosítók azon jogát, hogy elutasítsanak olyan betegeket, akiknek korábbi betegségük (pre-existing condition) vélhetően nagy költségeket róna a biztosítóra.
A kampány során Trump az Obamacare totális visszavonását ígérte, miközben biztosított mindenkit arról, hogy az Obamacare előnyei meg lesznek tartva: mindenki biztosítva lesz, nem szűkíti a Medicaid programot és olcsóbb lesz a magánbiztosítás is.
A múlt héten bemutatott program azonban ezek egyikét sem teljesíti. A pártoktól független Congressional Budget Office (CBO) elemzése szerint a következő tíz évben 24 millióval kevesebb amerikai lesz biztosítva, csökken a Medicaid program támogatása és az új program első két évében 15-20%-kal nőnek majd a biztosítási költségek. Igaz viszont, hogy hosszú távon a program az állam számára az Obamacare-hez képest olcsóbb lesz, csökkenti a deficitet, és struktúrájában (adókedvezményekkel) a módosabb polgároknak kedvez.
Más szóval egy tipikus republikánus establishment program. Az a fajta, amely ellen Trump oly hevesen kampányolt, s amely pont azt a réteget – a szegény, alulfoglalkoztatott munkásosztályt és alacsony iskolázottságúakat – érinti legkedvezőtlenebbül, amely Trump bázisát alkotja. Persze a program még változhat, hisz a képviselőházon kivül a szenátusnak is jóvá kell hagynia. Sőt az is lehet, hogy a republikánus párt nem tud saját magával egyezségre jutni és a kezdeményezés elhal. De az a tény, hogy Trump teljes mellszélességgel kiállt a törvényjavaslat mellett, azok érveit támasztják alá, akik szerint az elnököt a szakpolitikai részletek hidegen hagyják. Igazából az sem tudatosodik benne (vagy nem érdekli), hogy pont azoknak nem segít, akik legjobban bíznak benne. Csak az számít, hogy bombasztikus legyen és az ő nevéhez kapcsolódjon.
