Bizarr körülmények között kényszerült távozni posztjáról James Comey, az FBI igazgatója. Kedd este 5 óra tájban kézbesítettek irodájába egy levelet, melyben Trump elnök megköszöni eddigi munkáját és azonnali hatállyal felmenti. Comey, aki épp Los Angelesben tartott előadást és ezért nem volt az irodájában, beszéde közben a televízióra pillantva értesült a hírről.
Mielőtt az ügy problematikus részét tárgyalnánk, szögezzük le a tényeket. 1. Az elnöknek jogában áll felmenteni az FBI igazgatóját. 2. Comey, akit jómagam többször is kritizáltam, már régen eljátszotta mindkét oldal bizalmát legfőképp azzal, hogy meglehetősen dillettáns módon kommentálta (vagy épp nem kommentálta) Hillary Clinton email-szerverével és a Trump kampány orosz kapcsolataival foglalkozó vizsgálatokat. Az FBI ugyanis mandátuma szerint csendben nyomoz és utána javaslatot tesz (vagy nem tesz) vádemelésre, aztán átadja az ügyet az igazságügyminisztériumak, amelynek a hatásköre eldönteni, hogy történt-e törvénysértés és ha igen, emel-e vádat. Ezzel szemben Comey többször is nyilvánosan kommentálta a Clinton ügyet annak különböző fázisaiban (emlékezetesen épp 10 nappal az elnökválasztás előtt is, amely alighanem befolyásolta a választás eredményét). A Trump kampány elleni nyomozásról viszont valamiért csak a választás után beszélt annak ellenére, hogy annak kezdete 2016 júliusára datálódik.
James Comeyért tehát nem fognak sokan könnyeket hullatni, de a történetben sokkal érdekesebb a döntés időzítése és indoklása. Trump ugyanis a választás során, amíg Comey partizánakciói jobbára Clintont gyengítették, nem győzte dícsérni az FBI igazgatót, annak bátorságáért, a Clinton és az establishment elleni harc felvállalásáért és újra meg újra kitartásra bíztatta. Érdekes módon azonban a felmentés indoklása pont Comeynak a Clinton ügyben tanúsított hatásköri túlkapásaira és kommunikációs dilettantizmusára hivatkozik. Még érdekesebb, hogy a felmentés időzítése egybeesik azzal, hogy az FBI Trump kampányára irányuló vizsgálata – és ezzel együtt a demokraták Trumpot érő támadása - alapos hátszelet kapott Sally Yates, volt igazságügyminiszter-helyettes kongresszusi tanuvallomásával, és Trump kampánystábjának jónéhány tagjának beidézésével. Maga Comey a napokban kérte az igazságügyminisztériumtól, hogy növeljék a nyomozásra szánt emberi és anyagi erőforrásokat.
Nem kell tehát Sherlock Holmesnak lenni ahhoz, hogy az ember azt sejtse, hogy Comey eltávolítása mögött nem Clinton email ügyének - egyébként Trump által a kampány alatt még ünnepelt - félrekezelése áll, hanem az elnöknek a kampánycsapata ellen irányuló nyomozás kapcsán érzett frusztrációja, netán attól való fenyegetettség érzete. Egy a Washington Postban megjelent feltáró cikk szerint Trump egyre türelmetlenebbül viselte, hogy Comey még mindig nem zárja le a Trump körüli vizsgálatot és utasította igazságügyminiszerét, hogy találja meg a megfelelő érveket az FBI igazgató elmozdítására. Ha pedig ez így van, azt hatalommal való visszaélésnek hívják.
Nem ez az első alkalom azonban, mikor Trump látszólag képtelen elviselni azt, ha a dolgok nem úgy történnek ahogy szeretné és ezért nekimegy a liberális demokrácia intézményeinek és értékeinek. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen eset:
· Megkérdőjelezte a hét muszlim többségű ország elleni utazási korlátozást elkaszáló bírók szakmai képességét, illetve politikai semlegességét, még azokét is, akiket republikánus elnök nevezett ki.
· Újságírókat tiltott ki a Fehér Ház sajtótájékoztatóiról, mert nem tetszett neki, amit azok írtak. Ezután utasította kabinetfőnökét, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne szigorítani az elnök elleni becsületsértési törvényeket, hogy sikerrel perelhesse be az őt kritizáló médiumokat.
· Az Obamacare visszavonását megcélzó egészégügyi javaslat kongresszusi bukása után át szerette volna írni a törvényhozás szabályait úgy, hogy az elnök javaslatai egyszerűbben mehessenek át.
Természetesen minden amerikai elnök szeretné, ha a dolgok úgy történnének, ahogy azt ő akarja, de a legtöbb elfogadja, hogy az alkotmány alaposan korlátozza az elnök hatalmát. Trump láthatóan ezt nem érti, és / vagy nem tudja elfogadni. A bírák, a kongresszus és az újságírók elleni támadásai, az őt vizsgáló személyek eltávolítása mind a liberális demokrácia fontos értékeit és intézményeit támadják, legyen az a hatalmi ágak elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, a sajtó- és szólásszabadság vagy a törvény előtti egyenlőség. Trump autoriter impulzusai ilyen tekintetben magán hordozzák más illiberális vezetők jegyeit.
Amerikában azonban hosszú és mély hagyománya van a liberális demokráciának. Az ellenállás, a rendszer és az állampolgárok részéről is, jelentős. A fékek és ellensúlyok kontrolálják Trumpot, az emberek tüntetnek, a média szabadon ad hírt, az FBI nyomoz. Egyelőre még. Mert hiba lenne azt gondolni, hogy ez mindig így is marad. A liberális demokrácia értékei sem Amerikában, sem máshol nem eleve elrendeltetettek, hanem párosultak egy hallatlan gazdasági-társadalmi sikerrel, ami népszerűvé és a tömegek számára védelemre méltóvá tették őket. Ez a sikersorozat a nyugati társadalmak jelentős része számára a globalizációval, a nem eléggé (vagy nem jól) szabályozott piac mellékhatásaival, a terrorizmus fenyegetettségének felerősödésével, az esélyegyenlőség eródálódásával megakadt. Márpedig ha a trend nem fordul vissza, akkor könnyen lehet, hogy Donald Trump elnökségéhez fogjuk kötni az amerikai illiberális demokrácia korszakának kezdetét.
