Véget ért az USA-ban a két fő párt jelölőgyűlése, és ezzel célegyenesbe fordult a világ első számú politikai cirkusza, az amerikai elnökválasztás. Unalomra senkinek sem lehetett panasza: a republikánus és a demokrata konvenció egyaránt bővelkedett show-ban, drámában, hajmeresztő retorikában és fennkölt magasztosságban. Bár a két jelöltet, Donald Trumpot és Hillary Clintont annak rendje és módja szerint megválasztották, egyik párt sem tudta eltüntetni a lufik és konfettiáradat alatt meghúzódó törésvonalakat.

Itt olvashatod tovább...

 Ön korábban Barack Obama kampányában dolgozott. A Demokrata Párt aktuális elnökjelöltje, Hillary Clinton mellett is letenné a voksát?

– 2008-ban valóban részt vettem Obama kampányában, azóta azonban a világ és az én nézeteim is megváltoztak. Úgy gondoltam, hogy Obama feloldhatja azt a bénultságot, ami az amerikai politikai rendszert jellemzi. Számos érdeme ellenére megváltozott a véleményem. Ami lehetséges utódjait illeti, a populista Donald Trump és a technokrata Hillary Clinton közül a kisebbik rosszat, utóbbit választanám. Trump populizmusa ugyanis beláthatatlan következményekkel járna. Igaz, a kampány eddig látott része alapján egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy Clinton ki tudja vezetni az Egyesült Államokat abból a mély válságból, amelyben most van.

Itt olvashatod tovább...

Hétfőn az iowai kaukusszal megkezdődik a világ első számú politikai cirkusza, az amerikai elnökválasztás. A republikánus oldalon a fő attrakció egy bombasztikus ingatlanmágnás (Donald Trump) illetve a radikális nézeteiről elhíresült Tea Party-kedvenc (Ted Cruz), míg a demokratáknál egy 74 éves, demokratikus szocializmust (sic!) hirdető szenátor (Bernie Sanders) szorongatja az emailügyei miatt FBI-vizsgálat alatt álló korábbi nagy esélyes Hillary Clintont.

Itt olvashatod tovább...

„Amerika kormányzata nem demokratikus, még csak köszönő vi­szonyban sincs azzal. A képviseleti demokrácia súlyos erodálódása mára gyakorlatilag kormányoz­hatatlanná tette az országot. Beléptünk a vétókrácia korszakába.” (Lawrence Lessig amerikai elnökjelölt, a Harvard Egyetem jogi professzora)

Egy őrült 13 lőfegyverrel felszerelkezve betör egy oregoni egyetem tantermébe, kilenc embert megöl és többeket megsebesít, mielőtt végez önmagával. Az oregoni vérengzés nem egyedi eset: az Egyesült Államokban évente mintegy 30 ezer ember esik fegyveres támadás áldozatául, és többször ennyien sérülnek meg. Az oregonihoz hasonló tömegmészárlások után gyászoló családok, tehetetlen rendőrök, sajnálkozó politikusok, felháborodott állampolgárok sürgetik választott vezetőiket, hogy cselekedjenek.

Itt olvashatod tovább...

Új mélységbe süllyedt az amerikai politika diszfunkcionalitása. Egy korábbi írásomban már igyekeztem megvilágítani az USA politikai rendszerének káros hatásait. A belpolitikai csatározások után, a destruktív politikai manőverezés mostanra elérte a direkt összecsapásoktól eddig többnyire megkímélt külpolitikát is, ráadásul mindjárt az igencsak kockázatos iráni atomtárgyalások ügyében. Csakhogy Amerika vezető politikusainak kompromisszumképtelensége egy ilyen esetben nem mellesleg az egész világot veszélybe sodorhatja.

Itt olvashatod tovább...

Ha figyeli az ember a semmiből is szenzációt keltő amerikai médiumokat, akkor (megint) emberemlékezet óta nem volt ilyen fontos választás az USA-ban. A tét óriási! – harsogják mindenhol. Közel egy évtized után a republikánusok többséget szerezhetnek a szenátusban és képviselőházi fölényüket megtartva, ellenőrzésük alá vonhatják a kongresszust. Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi frakcióvezetője hosszú és illusztris politikai karrierjét a szenátus de facto vezetőjeként fejezheti be.

Kit érdekel? – hallom lelki füleimmel az átlag magyar olvasó unott válaszát. És ezzel tulajdonképpen az átlag amerikai választópolgár sincs másképp.

Itt olvashatod tovább...

„Ami pedig nemzetünk védelmét illeti, elutasítjuk azt, hogy választanunk kelljen biztonságunk és értékeink között. [...] Ezek az értékek példát mutatnak a világnak és mi nem fogjuk őket a gyakorlatiasság oltárán feláldozni. [...] Emlékezzünk arra, hogy korábbi generációk nemcsak tankokkal és rakétákkal győzték le a fasizmust és a kommunizmust, hanem erős szövetségekkel és időtálló elvekkel. Elődeink tudták, hogy hatalmunk önmagában kevés ahhoz, hogy megvédjük magunkat és nem jogosít fel arra, hogy bármit megtehessünk."

Ezek a szavak 2009. január 21-én Barack Obama első beiktatási beszédében hangzottak el. Az új amerikai elnök, úgy tűnt, hitet tett amellett, hogy visszafordítja a 2001. szeptember 11-e után, George W. Bush elnöksége alatt megindult folyamatot, ami az USA biztonságának nemes célja érdekében szinte bármilyen, olykor a törvényesség és az erkölcs határát súroló vagy át is lépő eszközt megengedhetőnek tart.

Itt olvashatod tovább...

„Amerika politikai rendszere morális válságban van, demokráciája vészesen erodálódik. Az USA hanyatlása megkezdődött, ráadásul ezt csak magának köszönheti”  – Noam Chomsky, amerikai tudós, filozófus, politológus.

2011 nyarán az Indexen megjelent egy cikkem az amerikai politikai rendszer diszfunkcionalitásáról. Akkor amellett érveltem, hogy jelen formájában a rendszer lelkét adó fékek és ellensúlyok (checks and balances) szervező elve mára oly mértékben bénítja a politikai döntéshozási folyamatot, amely hosszú távon veszélyezteti Amerika vezető szerepét.

Itt olvashatod tovább...

Amerika alapító atyái valószínűleg forognak a sírjukban, ha látják, hogy modernkori utódaik mit művelnek az adósságplafon megemelésének ügye kapcsán. Mint ismeretes, Amerikában törvény rögzíti, hogy mekkora lehet a nemzeti adósság szintje. Mivel a Kongresszus által jóváhagyott költségek miatt felhalmozott adósság rendre meghaladja az adósságplafont, azt időröl időre fel kell emelni. Ez a múltban rutinszerűen történt, a republikánus ikon, Ronald Reagen elnöksége alatt éppen 18-szor, és azóta is rendszeresen. Most azonban a Képviselőházban többséget nyert, többnyire fiskális szigort hirdető Rebublikánus Párt beintett és szigorú megszorításokhoz kötötte az adósságplafon felemelését, kizárva bármifajta, a Demokraták által javasolt, adóemelés lehetőségét.

Itt olvashatod tovább...

Az elmúlt néhány hétben örülhettek azok, aki fogást kerestek Barack Obamán. Az új amerikai elnök jónéhány kisebb vagy nagyobb politikai aknára lépett rá alig pár nap leforgása alatt. A gondok Obama közvetlen munkatársainak pénzügyi problémáival kezdődtek. Amikor Bill Richardson, kereskedelmi miniszterjelölt korrupciógyanús ügyletek miatt visszamondta jelöléset, még csak kevesen vonták össze a szemöldöküket. Nagyobb vihart kavart a pénzügyminiszter, Tim Geithner adóbevallásának "pontatlansága", amely sokáig veszélyeztette Geithner jelölésének kongresszusi jóváhagyását. Lévén azonban, hogy a szóban forgó összeg - 35 ezer dollár - relative alacsony, illetve, hogy Geithner meghatározó tagja Obama gazdasági válságkezelő csapatának, a jelölés végül átment.

Itt olvashatod tovább...